Angol író és publicista. 1904. október 2-án született a Hertfordshire-i Berkhamstedben, Charles Henry és Marion Raymond Greene hat gyermeke közül negyedikként. Az érzékeny fiú utálta a sportot, inkább kalandregényeket olvasott (egyik kedvence R. Haggard volt). Testvérei közül bátyja, Hugh a BBC igazgatója lett, míg Raymond neves hegymászóként részt vett az 1933-as Everest expedícióban. Apja a helyi iskola, a Berkhamstead School igazgatója volt, ahol az ifjú Graham az igazgató fiaként rengeteg megaláztatást élt át. A félénk és érzékeny fiú rosszul viselte diáktársai zaklatását, ezért többször is öngyilkosságot kísérlet meg. Néhány öngyilkossági kísérlet után, mindössze tizenöt évesen Graham otthagyta apja iskoláját, és egy ideig Londonba járt pszichológushoz. Tanulmányait az oxfordi Balliol College-ben fejezte be, ahol történelmet hallgatott. Egyetemista korában élénken érdeklődött a politika iránt, még a kommunista pártba is belépett (igaz, nem annyira elvei, hanem inkább a kaland kedvéért).
Már ebben az időben is rendszeresen jelentek meg írásai a Student Magazine-ban, majd a The Oxford Outlook szerkesztője lett. Első önálló kötete, egy kétségtelenül felejthető verses gyűjtemény – „Babbling April” címmel – utolsó oxfordi évében jelent meg. Az egyetem után rövid ideig a Nottingham Journal munkatársaként dolgozott. Itteni kellemetlen élményei szerepelnek egy későbbi regényében, a „Brighton Rock”-ban. Itt ismerkedett meg, némileg szokatlan módon Vivienne Dayrell-Browning-gal, aki miatt 1926-ban áttért a katolikus hitre, és akit 1927 októberében feleségül is vett. Ekkor már Londonban, a The Times segédszerkesztőjeként dolgozott, és közben azt a politikai regényét írta, amit végül 1929-ben „The Man Within” (A számkivetett) címen sikerült kiadatnia. A sikereken felbuzdulva (és a kiadójával a következő három regényére kötött szerződésnek köszönhetően) felmondott az újságnál, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. Csakhogy következő két regénye, a „Name of Action” és a „Rumour at Night” megbukott.
1930-tól körülbelül tíz éven keresztül jelentek meg könyv- és filmkritikai írásai a The Spectator, és a The Times hasábjain. Legjobbnak tartott filmkritikája 1937-ben látott napvilágot Shirley Temple-ről. A harmincas évektől Greene a filmiparnak is dolgozott, elsősorban saját regényeiből írt filmforgatókönyveket. 1931-ben Cotsworldbe költözött, majd elkezdett dolgozni „Stamboul Train” (Az isztambuli vonat) című szórakoztató regényén. 1933 decemberében megszületett lánya (Lucy Caroline), majd hat hónappal később feleségével, és ezúttal már kislányával ismét elköltöztek, ezúttal Oxfordba. Következő regénye, az „It`s a Battlefield” 1934 elején jelent meg. A harmincas évektől rengeteget utazott. 1935-ben például beutazta Libériát. Itteni élményei köszönnek vissza az 1936-ben megjelent „Journey Without Maps” (Utazás térkép nélkül) című művében. Még ebben az évben megjelenik A „Gun For Sale” (Merénylet) című regénye is, és megszületik fia, Francis.
1937 áprilisában visszatért Angliába, és megírta „England Made Me” című könyvét, amelynek megjelenése előtt, 1938-ban Mexikóba utazott, hogy a katolikusokat ért atrocitások ügyében nyomozzon. Az ott tapasztaltakról két könyvet is írt. 1939 márciusában jelent meg a „The Lawless Roads”, majd szeptemberben a „The Power and the Glory” (Hatalom és dicsőség), amely talán a legjobban sikerült regényének számít, és amiért már komoly irodalmi díjjal is jutalmazták (The Hawthornden, 1941). A könyvből 1947-ben John Ford filmet készített. A második világháború kitörését követő két évben négy mesekönyvet írt (amit egyik barátnője, a színházi jelmeztervező, Dorothy Glover illusztrált, és akivel viszonyt is folytatott), de ezek csak a háború után jelentek meg. Az, hogy mesekönyveket írt, azért meglepő, mert Green saját bevallása szerint nem szerette a gyerekeket.
1939 szeptemberében látott napvilágot „The Confidential Agent” (Titkos megbízatás) című regénye, aminek befejezése teljesen újszerű Greene-től. 1941 augusztusában már a titkosszolgálat számára dolgozott Sierra Leonéban, a hírhedt kettős ügynök, Kim Philby főnöksége alatt. Itt szerzett élményi jelennek meg 1948-ban, a „The Heart of the Matter” (A kezdet és a vég) című regényében. A munkakapcsolatból egyébként életre szóló barátság lett, ami még akkor is megmaradt, amikor Philby lebukott, majd fogolycsere révén hazatért a Szovjetunióba, ahol megjelenő életrajzi regényéhez (My Silent War) Greene írt előszót – amiből később számos kellemetlensége származott. 1944-ben lépett ki a titkosszolgálattól.
Élete során Greene bejárta szinte az egész világot. Utazásai során mindig olyan helyekre látogatott, ahol politikai- vagy vallási válságok voltak. Így jutott el az indokínai háború idején Vietnámba – itteni élményei szerepelnek 1955-ben kiadott „The Quiet American” (A csendes amerikai) című regényében, amelyből egyértelműen érződik az USA iránti ellenszenve amit többek között számos közép-amerikai politikussal (Castro, Noriega) való kapcsolatával is jelzett. De eljutott például a Mau Mau felkelés idején Kenyába, a sztálinista Lengyelországba és Castro Kubájába – itteni élményei alapján íródott az 1958-ban kiadott „Our Man in Havana” (Havannai emberünk) című regénye.
A háború előtti és utáni magánéletéről ellentmondásos híresztelések láttak napvilágot (alkoholista nőcsábászon keresztül az irodalmi terroristáig). Greene két életrajzi művében meglehetősen diplomatikusan beszél erről. Önmagát rossz férjnek és ingatag szeretőnek vallja – az biztos, hogy számos, házasságon kívüli kapcsolata volt (és a saját maga által 1920 és 30 között vezetett listán 47 prostituált szerepel). Viszonya volt például az ötgyermekes Catherine Walstonnal, aki az egyik leggazdagabb angol férfi felesége volt. A kapcsolatról könyvet is írt, „After two years” címmel, ami csak 25 példányban jelent meg, és később mindegyiket megsemmisítették (ezért nem is szerepeltetjük művei között). Részben ennek is köszönhetően 1948-tól külön élt feleségétől, bár sosem válnak el. Greene utolsó éveit Yvonne Cloetta társaságában a svájci Vevey-ben töltötte. Itt halt meg 1991. április 3-án.
2001-ben az American Modern Library „The Heart of the Matter” (A kezdet és a vég) című regényét beválasztotta a huszadik század 100 legjobb angol nyelvű regénye közé.
