történész, író (1925-1997
Főleg 1982-es nyugdíjazása után írta ismeretterjesztő műveit, amelyek alapján ismertté vált. Adatai pontosak, szakszerűek, írásai olvasmányosak, széles közönség körében sikeresek. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte (ma ELTE) történelem, földrajz és művészettörténet szakokon. 1945-től az egyetem dékáni hivatalában dolgozott, majd a budapesti Egyetemi Könyvtárban helyezkedett el mint könyvtáros. Nyugdíjazásáig itt tevékenykedett, legmagasabb beosztása a főmunkatárs volt. Az Egyetemi Könyvtár kézirattára, a Magyar könyvszemle, a Magyar történelmi szemle és a Filológiai közlöny több publikációját tartalmazza. Ő kezdte el a könyvtár anyagának rendezését azzal, hogy a korábbi, 1632-ben és 1690-ben írt, kézírásos katalógusok bejegyzéseit párosította a megfelelő művel. Az utóbbi 5500 könyv adatait tartalmazta. A könyvek azonosítása sokszor nehéz feladat volt, amelynek eredményeit időnként a Filológiai közlönyben publikálta. Ezek közt volt Thuróczi János Magyar krónikája is. 1992-től a Miskolci Bölcsészegyesület meghívott tanára. 1982-ben nyugdíjazták, 1997. november 22-én halt meg. December 3-án temették el a Farkasréti temetőben.
