Dallos Sándor 1901. október 31-én Győrszentmártonban született és 1964. március 10-én Budapesten hunyt el.
József Attila-díjas író, újságíró, forgatókönyvíró. Iskoláit Komáromban és Győrben végzi. 1925-től a Magyarság és az Új Magyarság című lapok újságírójaként dolgozik a fővárosban. Az 1930-as években indul szépirodalmi műveivel. 1945–1949 között a Hírlapnál dolgozik. 1949–1953 között a Magyar Nemzet, 1952-1955 között a Hunnia Filmgyár munkatársa. Regényeken és elbeszéléseken kívül filmforgatókönyvet is ír, pl. a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kap. Művei: Gomblyukban piros virág (regény, 1931) Mint kóbor kutyák (elbeszélés, 1935) Dunántúli legendás könyv (1937) Az ember nyomában (önéletrajzi regény, 1938) A vándor elindul (regény, 1938) Mezei mirákulum (novellák, 1940) A fehér ménes (elbeszélés, 1940) Nagy János megadja magát (regény, 1942) Szerető fia, Péter (forgatókönyv, 1942) A hegyek lánya (forgatókönyv, 1942) Keresztúton (forgatókönyv, 1942) A Benedek-ház (forgatókönyv, 1944) Talpalatnyi föld (forgatókönyv, 1948) Semmelweis (forgatókönyv, 1951) A nap szerelmese (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958) Az aranyecset (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958) Déli szél (elbeszélés, 1960) Támadás a Szellő utcában (elbeszélés, 1975) Élet az ecetfák alatt (elbeszélés, 1981) Sátorom az ég (elbeszélés, 1986) Díjai: Baumgarten-díj (1938) József Attila-díj (1953)
