költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő. (1920-1991)
Zámolyon született Fejér megyében. A Győrffy-kollégium növendéke volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. A Szabad Föld, a Magvető, a Szabad Ijfúság című lapok munkatársa volt. 1951-től a Szépirodalmi, 1955-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1976–1980 között az Új Tükör főszerkesztője.
Dunántúli földművelők gyermeke. Verseiben tiszta kép rajzolódik ki szülőföldjéről, küzdelmes, hadifogsággal súlyos sorsáról. Festményekről, szobrokról írt versei a beavatott hitelességével vallanak a művészet igazmondó hivatásáról. Gyermekversei igen népszerűek az óvodások, kisiskolások körében. A nagyobb gyerekeknek az állatokról írt egész kötetnyi verset, melyekkel tanítva szórakoztat. A magyar népköltészet és a XVIII. századi magyar költészet kiváló tudósa.
A Győrffy-kollégium növendéke volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. A Szabad Föld, a Magvető, a Szabad Ijfúság című lapok munkatársaként tevékenykedett. 1951-től a Szépirodalmi, 1955-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője. 1976-1980 között az Új Tükör főszerkesztője. 1991. február 23-án hunyt el Budapesten.
A régi magyar költészet szerepét elevenítette fel, "históriás attitűd" jellemzi, elsősorban a reformáció idején talál modellértékű példákat. Formakultúrája igényesen gazdag: a magyar népdalok ritmuskészlete épp úgy sajátja, mint a klasszicizáló hajlandóság. Mindenféle intellektualizálástól elfordulva a kifejezés és a néven nevezés közvetlen, természetes erejében bizakodó költészet esztétikai ideálját vallja.
