Természetesen a név álnév. Szobonya Erzsébet a valós nevem, csak hát ma, Magyarországon, magyar névvel, elsőkönyvesként könyvet megjelentetni nem egyszerű dolog.
Vácott születtem 1975-ben. Ma is itt élek, tanulmányaimat is a városban végeztem
Iskolás koromban jöttem rá, hogy az irodalom és a történelem számomra szent dolog. Hamar elkezdett vonzani a képzelet világa, én mégis egy reálisabb hivatás felé vettem az irányt. Orvos akartam lenni. Pszichológus.
Sajnos nem sikerült, de aki elolvassa írásaimat, az láthatja, hogy az emberi lélek boncolgatása a fő témám.
Szeretek elmélyedni gondolatokban, érzelmekben, fájdalmakban, örömökben. Egy egyszerű pillantásnak is hatalma van. A szavak pedig háborúkat képesek elindítani és békéket képesek kötni. Azért írok, hogy ezt mindenki felismerje.
A család a legfontosabb biztos pontja életemnek. Éppen ezért, minden nőnek szeretném megmutatni, hogy két gyermek nevelése mellett, cégvezetés közben sem kell feladni az álmainkat.
Minden művészeti irányzatot értékelek. Egy vers ritmusos folyama, vagy egy kép, ami helyben tartja az időt. Mindkettő tiszteletet vált ki belőlem…
Nem titok, hogy elsősorban nőknek írok. Ennek egyszerű az oka. „Egy nő nem tehet meg mindent, amit szeretne. Nem azért mert kevesebb, hanem azért mert több!”
Persze nem vagyok férfigyűlölő, csak szeretném felhívni a másik nem képviselőinek figyelmét arra, hogy mai világunkban már nincs „ gyengébbik„ nem. Csak nő van és férfi. Könyveimet olvasva mindenki eldöntheti, hogy számára melyik az ideálisabb. A múlt, vagy a jelen.
Írásaimmal fő célom az, hogy mindenki kiszakadjon jelenéből, és a könyvet kiolvasva, új élettapasztalatokkal csöppenjen vissza életébe.
Nehéz munka, de talán megéri………..
