1991 nyarán láttam meg a napvilágot az Alpokalja lankás tájain. Nagyon korán tanultam meg beszélni, de legalább rossz alvó voltam, így nem véletlen, hogy az óvodai délutáni csendes pihenők helyett különböző szépkiejtési és szavalóversenyekre jártam – amely jó szokásomat meg is tartottam egészen az általános iskola végéig.

Több műfajban is bontogattam a szárnyaimat – szabadversek, episztolák, novellák és regények – egészen kilenc éves korom óta, azonban végül a hosszabb terjedelmű prózai művekben találtam meg önkifejezésem legtermészetesebb és számomra legkönnyedebb módját.

Eddig hét teljesen befejezett regény tulajdonosa vagyok, és ebből négy művet mutatnék meg szívesen a nagyvilágnak. (Két korábbi regény átdolgozása folyamatban van; első megjelent könyvem, a „Loreley” címet viseli, az Underground Kiadó gondozásában jelent meg 2013-ban; ennek második kötete, várhatóan 2015 tavaszán jelenik meg, a fent említett kiadónál).

Utam a gimnázium elvégzése után a fővárosba vezetett; jelenleg ötödéves orvostanhallgató vagyok. Környezetemben néhanapján lábra kél a gondolat, hogy miért nem irodalmi pályát választottam, azonban ennek magyarázata roppant egyszerű. Valószínűnek tartom, hogy amint kötelező jelleggel kellene írással foglalkoznom, elveszítené azt a felszabadult és természetes voltát, ami miatt esténként tollat ragadok, és szövöm tovább alternatív életem megannyi fonalát.