Bálint Mihály 1886-ban született Budapesten Bergmann Maurice Mihály néven és 1970-ben halt meg Bristolban. Asszimilált polgári zsidó családban nevelkedett, orvos apja akarata ellenére változtatta meg nevét és vallását (unitárius). 1920-ban végzett orvosként, majd Berlinben dolgozott biokémikusként és közben Hanns Sachs analitikus képzésébe járt. 1924-től Ferenczi Sándor közvetlen szakmai környezetéhez tartozott, pszichoterapeutaként dolgozott, és ekkor próbálkozott a később róla elnevezett csoportok vezetésével. 1926-ban lett a budapesti pszichoanalitikus egyesület tagja. Részt vett a fővárosban kialakított pszichoanalitikus központ megszervezésében, 1935-tol pedig annak vezetője. 1939-ben felesége, a gyermek- pszichoanalitikus Bálint (korábban Székely-Kovács) Alice kíséretében hagyta el az országot, mert a hazai politikai hangulat ellehetetlenítette a pszichoanalitikusok munkáját. Nagy-Britanniába emigrált, ahol hamarosan tekintélyes kiképző analitikus és a brit analitikus társaság titkára lett. Itthon maradt szülei a náci megszállást követő deportálások és letartóztatások miatt öngyilkosságot követtek el 1945-ben. Felesége korai halála után újraházasodott Enid Flora Eichholz-cal. 1950-ben szervezte meg hivatalosan az első Bálint-csoportot, és 1957-ben írta meg fő művét, a Az orvos, a betege és a betegség című könyvet. Haláláig 70-nél több tanulmánya, könyve jelent meg. Nevét a Magyar Pszichoszomatikus Társaság is viseli.
Legfontosabb művei:
A borzongások és regresszió világa
Az orvos, a betege és a betegség
Elsődleges szeretet és pszichoanalitikus technika