vitatott munkásságú autodidakta történetíró nyelvész és sumerológus (1909-2007)
Gimnáziumi tanulmányait Balassagyarmaton végezte. A Ludovika Akadémia tüzér-, majd repülőkiképzése után kezdte el tiszti pályafutását. A Magyar Királyi Honvédségből 1940-ben kivált és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. 1946-ban érkezett Argentínába. Itt kezdett sumerológiával foglalkozni. Az elméleti alapokat a római Institutum Pontificum Biblicumtól kapta, és mint Anton Deimel iskolájának a követője tanult. Ugyanezen intézettől nyerte képesítését, mely jóváhagyta tanterveit és kidolgozott tananyagát sumerológia tanszék létesítéséről a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetemen, mely tanszéknek a vezetésével az egyetem rektora 1966-ban meg is bízta. Tagja volt a Nemzetközi Orientalista Kongresszusnak, annak 1967-es összejövetelén az USA-beli Ann Arborban az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumer és babiloni eredetét vizsgálta „Altaic People's Theocracy” c. munkájában. 1971-ben a canberrai (Ausztrália) kongresszuson – Argentína képviseletében – vett részt, ahol a párthus nép magyar vonatkozásait vizsgálta „The Ethnic and Linguistic Problem of the Parthians” c. előadásában. Néhány külföldön kiadott művének szerzőjeként, mint Francisco Jos Badiny szerepel. Az általa időközben „judaistává” deklarált Vatikánt megtagadta, s megalapította az ettől független Magyar Egyházat, ami egyházközségek helyett „végvárakba” szerveződik. Az egyházzal folyóiratot is indított, amelynek hasábjain többek közt meghirdette az „Amerikai Nagybácsik Mozgalmat" (célja amerikai nagybácsi szerzése minden magyar újszülöttnek), a „Csína-barát Mozgalmat”, és a „Magyar Kultúrforradalom Mozgalmat”. Ez utóbbi céljait a mozgalom programjában ismerteti: „el kell pusztítani Magyarországon minden olyan elméletet, amelyik a magyarság kárát szolgálja. Elsősorban azokat kell tűzre vetni, amelyek hamisak.
Ilyen a finnugor rokonság-elmélet is. […] Követnünk kell […] a Magyar Mao Tce Tungnak – Kossuth Lajosnak irányelveit.” Magyarországon elsőként 1996-ban adta ki könyveit az Orient Press Könyvkiadó. Sok kiadót felkeresett, de egyik sem vállalta fel könyveinek kiadását, - csak évekkel később. Felesége halála után végleg visszaköltözött Magyarországra.[forrás?] A felsőoktatási intézménynek nem minősülő miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen megalapította 1997-ben az Ókori-, közel-keleti és sumerológiai tanszéket, melynek tanszékvezető egyetemi tanára volt. 2007. március 10-én, 97 évesen hunyt el, sírja a budapesti Farkasréti temetőben található.
Elméletével többé-kevésbé egyetértenek Pap Gábor (aki díszdoktorrá avatásakor mondott laudációt), Kristóff Zoltán, Schmidt Irén, Tomory Zsuzsa, Maxim Áron, Gyenes István, Detrich Attila, Juhász László, Ők elsősorban Badiny azon igen népszerű, bár az akadémikus tudomány által tagadott, megalapozatlannak bélyegzett feltevésének helyességét hangsúlyozzák, mely szerint a magyar nép mint a „tudás népe”, a sumérok rokona. Ennek ellenére nyelvészeti, történészi módszereit és következtetéseit, teológiai elméleteit a tudományos és vallásos közösség túlnyomó többsége – például Komoróczy Géza,[8] Rédei Károly, Pusztay János, Erdélyi István, Nemeshegyi Péter – elutasítja, dilettantizmusnak ítéli. Szerintük Badiny fordításai helytelenek, következtetései tudománytalanok és légből kapottak. A katolikus egyház szemszögéből Jelenits István teológus kritizálta élesen Badiny teológiai nézeteit.
