Életrajz

írónő (1931-)

Alice Ann Munro (leánykori nevén Alice Laidlaw) 1931 július 10-én született az Ontario tartományban lévő Winghamben, Kanadában. Édesapja farmer, édesanyja tanár volt. Már tinédzserkorában eldöntötte, hogy írónő lesz. Első novellája egyetemista korában jelent meg 1950-ben. Iskolai évei alatt pincérként és könyvtári kisegítőként is dolgozott, de nyári idénymunkaként dohányt is szedett a földeken. Munro 1951-ben, két év után otthagyta az egyetemet, ahol angol irodalmat hallgatott és hozzáment diáktársához, James Munróhoz, akivel Vancouverben telepedtek le.

Második gyermekét még egynapos korában elvesztette. 1963-ban férjével és két lányával a kanadai Victoriába költöztek, ahol Munro’s Books néven nyitottak egy könyvesboltot, mely a mai napig működik. 1972-ben Munro elvált férjétől, és visszatért egykori egyetemének (University of Western Ohio) berkeibe, ahol folytatta az írást. 1976-ban újra férjhez ment a geográfus Gerald Fremlinhez, akit még egyetemi évei alatt ismert meg.

Az írónő első novelláskötete 1968-ban jelent meg, azóta műveit tizenhárom nyelvre fordították le, melyek mindenütt nagy kritikai és közönségsikert arattak. Számos díj és elismerés birtokosa, elnyerte többek között az Egyesült Államok Országos Könyvkritikusi Körének díját és a rangos Giller Prize-t is. 2009-ben megkapta a Man Booker Nemzetközi Díjat, olyan jelölteket megelőzve, mint Ljudmila Ulickaja vagy Mario Vargas Llosa.

A magyarul Szeret, nem szeret… címmel megjelent kötet egyik novellájából nagy sikerű filmet készült a Váratlan utazásból jól ismert Sarah Polley rendezésében. A 2007-ben bemutatott Egyre távolabb című alkotást két Oscar-jelöléssel és a legjobb színésznőnek (Julie Christie) járó Golden Globe-díjjal jutalmazták.

2013-ban ő nyerte el az irodalmi Nobel-díjat. A díj odaítélésekor Munrot a „kortárs novella mesterének” nevezték. Műveit a pszichológiai realizmus jellemzi. Ő volt a 13. nő, akit ezzel a díjjal tüntettek ki. Történetei gyakran játszódnak kisvárosi környezetben, ahol az emberek tisztességes életért folytatott küzdelmei sokszor eredményeznek bonyolult kapcsolatokat és morális konfliktusokat. Munro forradalmasította a novellák felépítését, történeteit gyakorta kezdi váratlan helyeken, majd a narratívában időben előre és hátra utazik.

A Svéd Akadémia a nyilvános bejelentés előtt nem tudta elérni Munrot, ezért telefonüzenetet hagytak számára. Munro éppen lányát látogatta meg Victoriában, amikor értesült róla, hogy ő nyerte el az irodalmi Nobel-díjat.

Több kritikus is úgy vélekedik, hogy Munro történetei gyakran ugyanolyan érzelmi és irodalmi mélységgel rendelkeznek, mint a regények.

Négy lánya született, de Catherine nevű lánya születése után csupán 15 órával meghalt. Második férje Gerald Fremlin 2013-ban hunyt el.

Lánya, Sheila Munro 2002-ben adta ki gyermekkori memoárját Lives of Mothers and Daughters: Growing Up With Alice Munro címmel.

Az 1970-es évektől kezdve Munro hosszútávú kapcsolatot kezdett a The New Yorker magazinnal, melynek hatására látványosan nőtt rajongóinak száma Észak-Amerikában és azon túl is.

Munrot kanadai Csehovként is emlegetik.

Forrás: http://www.thecanadianencyclopedia.ca/en/article/alice-munro/