Rebecca Blackhorse ajánlója Gabryel Flynt: Erik című regényéhez

A blog itt található:

http://rebeccablackhorse.blogspot.hu/2015/06/gabryel-flynt-erik-tony-richardson-1990.html

"Miután a regény a szerző személyes hangvételű utószavával zárul, én egy személyes hangvételű előszóval kezdenék. Valamikor ’92-ben jóbarátomtól halottam először az operaház fantomjáról egy délutáni séta alkalmával. Akkor elsősorban a fantom különleges gépezetei, a koporsóágy, a titokzatos tükörszoba tűnt csábítónak, vagy az, hogyan készítsünk lasszót macskabélből – persze sosem a saját házi cirmosból, csakis a szomszéd idegesítő, túlsúlyos perzsa macskájából. Miután azonban ráakadtam a zenei könyvtárban Webber musicaljére, már éreztem: nincs visszaút. Ez a karakter igen nagy hatással volt rám, amit csak mélyített a címben is említett tv-változat – kétségtelen a legérzékletesebb feldolgozás, ami valaha is készült – és Susan Kay regénye, amelyre Gabryel Flynt is utal. Az Erik című könyv számomra azért is különleges ajándék a sorstól, mert minden sorában érzem, hogy olyan ember írta, akit épp annyira magával ragadott Erik figurája, mint engem.

Nehéz úgy írnom e könyvről, hogy közben ne fedjem fel titkait, de igyekszem olyan mesterien használni az allegória álarcát, hogy megmutatva valamicskét mégis rejtve maradjon a vázat képező történet.

Bár egyszerű rémhistóriának indult – gondoljunk csak vissza Leroux regényére –, mára valódi legendává vált – egyéni ízléstől függően hol érzelmesebb, hol kevésbé érzelmes köntösben. Jelen esetben azonban nem az elfogadás főhősünk érzelmi kitöréseinek fő oka, ahogyan gondolnánk, sokkal inkább az, hogy sikerül-e megtalálnia helyét a világban. Az elfogadás momentuma természetesen továbbra is igen lényeges, központi motívum, bár kissé kifordítva, hiszen immár nem az a kérdés, hogy a környezet képes-e elfogadni, illetve befogadni egy torzarcú, de szeretetre éhes zsenit, sokkal inkább az, hogy Eriknek sikerül-e saját magát elfogadni képességeinek és külsejének függvényében. A cselekmények forgatagából szinte kiemelkednek azok a párbeszédek, amelyek mérföldkövei ennek az útkeresésnek.

A szerelem történetünkben jóval szerényebb hangsúlyt kap – bár akad önkéntes jelöltünk bőven –, és előtérbe kerül az apa-fiú kapcsolat, amelyet külső szemlélőként különböző áttéteken keresztül vizsgálgathatunk: variációk és megoldások egy témára. De ne rettenjen vissza senki se, nem egy unalmas és moralizáló fejlődésregénnyel van dolgunk! Bár a morálról is szó esik, és talán a fejlődés sem áll távol tőle, unatkozni biztosan nem fogunk.

Gabryel Flynt a címben megjelöltekhez híven adja vissza a Richardson-féle feldolgozás hangulatát és karaktereit. Igen szemléletesen mutatja be Erik már jól ismert és eddig még rejtve maradt „arcát” – érezhető ebben némi elfogultság, amit az olvasó csak helyeselni tud. Ledoux főfelügyelő figurája is felbukkan, akit már a filmben is megkedveltem sajátos humora révén – ebben persze Jean-Pierre Cassellnek is jócskán volt szerepe –, sőt, ezúttal szerves részévé válik az eseményeknek. Egzotikus helyszínek, régi és új szereplők – köztük nem szeretem Raoul de Chagny, aki még körvonalaiban sem hasonlít a Love Never Dies-beli változatára – kísérik Eriket az úton, ahol nem csak a vesztére törő látható és láthatatlan ellenségekkel, de saját érzelmeivel is meg kell küzdenie. Míg a történet előzményére a szenvedélyes pusztítás a jellemző, ebben a könyvben inkább építő erők küzdenek Erikben, hogy beteljesíthesse sorsát.

Flynt karaktere merőben eltér a Gaston Leroux által életre keltett fantomtól, hiányzik belőle az alapvető gonoszság, az önzés, éppen ezért sokkal emberibb, szerethetőbb. Míg Leroux fantomja számára a benne munkálkodó gyűlölet következtében nem lehetett más végkifejlet, mint a magányos halál, Flynt Erikje némi segítséggel ugyan, de túllép ezen, szenvedélyét, félelmeit, fájdalmát sikerül legyőznie, hogy új életet kezdhessen. A múlt árnyai olykor azonban még kísértenek, és Christine… Ó, Christine! … Nos, ő is feltűnik…

Sokan csak egy szörnyű külsejű rémet vagy szimpla sorozatgyilkost látnak a fantomban, számomra inkább egy meg nem értett művész, de hogy kicsoda valójában, döntse el mindenki maga, miután elolvasta Gabryel Flynt Erikjét!"

Hálás köszönetem Rebecca Blackhorse-nak az ajánlóért!

A regény megvásárolható ebook és nyomtatott könyvként itt:

http://publioboox.com/hu_HU/erik