A Loreley c. regény folytatása!

Roscoe éles fájdalomra ébredt. Szemei előtt sötét szikrák és villámok cikáztak, s ő üvöltött. Vállához akart kapni – de keze nem mozdult. Hiába meresztgette a szemét, látása nem tisztult ki. Szólt volna, szólította volna öccsét, de szájába durva kézzel rongycsomót tömtek. Hangosan zihálva próbálta légszomját enyhíteni. Fülében hangosan lüktetett a vére. Le kellett higgadnia minél gyorsabban – ehhez azonban előbb vissza kellett kapnia a látását.

     Egy árny sétált el szemei előtt, alig néhány lépés távolságra tőle. Ő Seth nevét kiáltotta, de ajkát csak gyászos nyögés hagyta el.

– Türelem, testvér – hallotta Seth hangját a közelből. Erős füstszag lengte be a levegőt. Mintha tűz égett volna valahol. Roscoe kezdte lassan felismerni a kunyhó sziluettjét.

Lenézett magára. Ruhája foszlányokban lógott, kezei és lábai vastag kötelekkel a székhez kötözve. Vállán égésnyom, megfeketedett húsa még füstölgött a kínzás nyomán. Az égett hús émelyítő, édeskés bűze megcsapta az orrát, s ő öklendezni kezdett.

– Túl sokszor ájulsz el. Így semmi élvezet nincs az egészben – duruzsolta Seth, és felemelte a vasat a tűzből. – De ha elég volt, abbahagyhatom. Csak néhány választ kérek cserébe…

Megrendelhető: http://undergroundbolt.hu/tukormagany