Kitartóan áztatta az eső a gyártelepet. Az alkonyat homályát csak még inkább fokozta a borongós időjárás, az épületek oldalán a sápadt fénykörben szemergő eső vékony kis tűhegyekként záporozott.

Órák óta nem volt itt mozgás, mióta vége lett az előző műszaknak és az utolsó kocsi is kigördült a portánál álló bunker mellett, ahol most is ment a TV az öreg szórakoztatására. A huszonnégy órás ügyeletet ki kellett valahogy tölteni, rengeteg üres járat volt, végtelen mennyiségű vánszorgó óra. A delegáció látogatása két hete lezajlott, így még az sem fenyegetett veszéllyel, hogy bármelyik pillanatban befuthat valamelyik fekete, sötétített üvegű Audi, az egyik nagy fejessel. Mondjuk a vezérigazgató, aki a legváratlanabb pillanatokban jelent meg, amikor a városban tartózkodott.

A parkoló is szinte üres volt, csupán négy verda és egy motor ácsorgott ott sötéten csillogva az esőben, magára hagyatottan. A délutáni műszakban már kevesebben dolgoztak, így a munka fárasztóbb volt, és nagyobb hajtást igényelt, hiszen a normát mindig hozni kellett.

Valami történik a futószalag mellett dolgozó gyári munkásokkal. Olivér, aki maga is alvászavarokkal küzd, azt veszi észre, hogy kollégái egyre furcsábban viselkednek, és ezt már nem lehet a kimerültség, a hajtás és az embertelen rabszolgamunka rovására írni. Miközben a gyár falain belül egyre inkább diktatórikus légkört teremt a vietnámi cég helyi vezetője, a megmagyarázhatatlan esetek is egyre csak sokasodnak körülöttük. Szorul a hurok, illetve a karperec az emberek csuklóján. Egyikük hallucinál, másikuknak rögeszméje, hogy szexuális zaklatás áldozata lesz, a harmadik folyamatosan egyezést lát egy rivális gyár hátborzongató esetével, melyben végül tíz munkás lett öngyilkos rövid időn belül. Felmerül a kérdés: Ezek az emberek tudnak és éreznek valamit előre, vagy szimplán csak az őrület határán inognak? Miközben Olivér kitartóan viseli a mindennapok nyűgjét, valamiféle felsőbb erő ragadja meg, és kezdi vonzani férfi létére, munkamániás, komor főnöke felé, amely ellen hiábavaló minden ellenszegülés és tiltakozás. Mert ami a gyárban folyik, azt nem lehet irányítani. Lehet, hogy főnöke maga a Gonosz?

Olivér egy éjszaka arra ébred, hogy az asztalán egy általa írt regény hever kusza papírhalomban, melynek címe „A köd”. Álmában jegyezte le a saját lelke üzenetét, amiben mindenre ott lapul a válasz és a megoldás. Az első oldal után azonban eltűnnek a szeme elől a betűk. Az ezotériában otthonosan mozgó egyik munkatársa és barátja arra ösztönzi Olivért, járjon utána a rejtélynek és engedjen a csábításnak. A visszaszámlálás elindult, csak éppen nem maradt már hátra sok ideje…