Eltűnik egy lány a budapesti éjszakában… 
Emma az egyetlen, aki aggódik érte, mert biztos benne, hogy a nővére sosem szökne meg szó nélkül; bármit megtenne, hogy megtalálja, így a következményekkel nem számolva kezd el kutatni utána. 
Elkallódik egy fiú a budapesti éjszakában… 
Olivér semmivel sem törődik saját magán kívül; egészen addig, amíg egy olyan helyzetbe nem kerül, ami megváltoztatja korábbi hozzáállását. 
Néha egy ismeretlen sokkal többet tesz érted, mint azok, akikre számítottál. Képes vagy annyira bízni benne, hogy elfogadd a segítségét?

Emma

 Egy darabig nem történt semmi. Lóri bosszús arccal csörtetett lefelé a lépcsőn.

– Mi a franc van ma este?

Gergő csak megvonta a vállát.

Aztán felhangzott. Két tompa döndülés a fekete fémen, Gergő pedig kinyitotta az ajtót.

Megfeszültem.

Sok hátránnyal járt, hogy ismét megpróbáltam éber lenni és nem elmerülni a ködös álomvilágomban. Minden ízemben remegtem, hogy ne engem vigyenek, de aztán egy röpke időre fellélegezhettem. A két srác érkezett, és azonnal be is mentek Lóri dolgozójába.

Nem sokkal később újabb kopogás. Nem akartam. Annyira vágytam vissza az álmaim valótlanságába, a tengerhez, a hajóra. Akárhova, csak el innen.

Lehunytam a szemem. Mikor újra felnéztem, Noémi már nem volt a szobában.

Belemarkoltam a székbe.

Valóság vagy álomvilág? Menni vagy maradni? A lelkem megmaradt darabkái húztak az álomba, hogy a ködön keresztül csak épphogy érzékeljem a környezetemet. Ha visszazuhanok, talán nem lesz több olyan tiszta pillanatom, amit Lóri ellen fordíthatnék. Ha engedek neki, talán sosem szabadulok. 

Nyílt az iroda ajtaja, de ahelyett, hogy a srácok kifelé indultak volna, megálltak Lóri mellett. Nem hallottam a kérdést, mert zsongott a fejem a félelemtől és a kényszertől, hogy kívül tartsam magam az álmaimon. Úgy éreztem megőrülök.

Az új srác felém nézett, mire Lóri felnevetett és intett a kezével.

Mennem kellett.

Olivér

A főnök jelzett, mire a lány leszállt a bárszékről, amin addig ücsörgött. Megbabonázva néztem hosszú combjait, és a fenekét, amit alig takart a falatnyi ruha. Oké, ez határozottan jobb ajándék, mint pár ezer forint. Szememet le sem tudtam venni ringó csípőjéről. Miközben utána mentem egy nyitott ajtó felé, elképzeltem hány különböző módon fogom élvezni a társaságát. A gatyám már a gondolattól is szűkebb lett. Beléptem utána a félhomályos szobába és becsuktam az ajtót. Nem foglalkoztam vele, hogy nincs kulcs, amivel bezárhatnám.

A csaj háttal állt nekem és nem mozdult. Végigfuttattam tekintetemet fedetlen hátán, a fenekén, amire rásimult az anyag és a combján, ami ránézésre is bársonyos volt. Vártam, hogy tegyen valamit, aztán úgy döntöttem, én kezdeményezek. Végtére is, én vagyok a férfi. Még akkor is, ha ő profi.

Közelebb léptem hozzá, megcsapott friss, vonzó illata. A nadrágom egyre jobban szorított, az ujjaim bizseregtek, hogy végre hozzányúlhassak. Akartam. Azonnal.

Megérintettem a vállát, mire összerezzent és ezzel kizökkentett a vágyakozásból. Ilyet még egy csaj sem csinált, akivel dolgom akadt. Újra hozzáértem, ekkor már kevésbé rándult össze, de ez akkor sem stimmelt.

Elhúztam a kezem és lassan megkerültem, hogy szemben legyek vele. A látvány azonnal lelohasztotta minden vágyamat, utolsó cseppig elűzte az „akarom” érzést.

A lány sírt. Lehunyt szemmel, némán, mozdulatlanul, könnyek nélkül. De sírt. Láttam összeszorított állkapcsát, láttam, ahogy nagyokat nyel. Mégsem tett semmit, nem tiltakozott.

De hát miért tiltakozott volna, ha egyszer ez a munkája?

– Bassza meg! – nyögtem fel halkan, ahogy a felismerés fejbevágott.