Szokolay Zoltán legutóbbi verseskötetét Hétvári Andrea így jellemzi: "az öt ciklusra tagolt kötet egyetlen kőmonstrum, magán-obeliszk, minikápolna, egyszemélyes cella látképét adja. Az akusztika rendkívül letisztult, a hangnem és a megszólalásmód a végletekig kiérlelt."
Megvásárolható a konyvmegallo.hu -n.
Igazi mestermunkák a kötet drámai tömörségű szonettjei. Maga az első ciklus is mindjárt egy szonettkoszorú. Markó Béla mondja, amikor a kötött forma műhelytitkairól beszél, hogy „a költő, akinek a tizenharmadik sorban elfogy a mondandója, az nem tud szonettet írni, ahogyan az sem, aki a tizennegyedik sort is megírta, és még mindig kellene írni utána”.Talán kevesen tudják még a gyakorlott versolvasók között is, hogy mennyire kötött műfaj a szonett. Adott a terjedelem (14 sor), adott a sorhosszúság (klasszikus szonettnél 9-11 szótag között váltakozik), a kétféle klasszikus rímszerkezet, s akkor a jambikus lüktetésről még nem is beszéltünk. Ezután ember legyen a talpán, aki ilyen szigorúan meghatározott keretek között, a megadott koordináták épülő falai közé valami érvényeset is bele tud csempészni. Még a nagy költő-elődök esetében sem egyformán sikerült mindegyik próbálkozás. A szonettekből készült koszorú pedig különösen bonyolult struktúra. A tizennégy szonett első soraiból megmunkált mesterszonett az utolsó, mely végül felrakja az egész versfüzérre a koronát. Keveseknek adatik meg, hogy teljes technikai és poétikai vértezetben ilyen alkotást mutassanak fel.
Ha a Lassan, Atyám! című kötet a szonettkoszorú után véget érne, az olvasónak akkor sem volna hiányérzete. Benne van minden, amitől igazán jó, élvezhető és testes lesz egy költészet, mert nekünk, olvasóknak is a lehető legnagyobb látószöget biztosítja „az emlékezet halszemoptikája”, melynek jegyében a kötet született.
- See more at: http://irodalmijelen.hu/2013-okt-9-1843/husz-ev-hallgatas-utan#sthash.hI1zLNa3.dpufIgazi mestermunkák a kötet drámai tömörségű szonettjei. Maga az első ciklus is mindjárt egy szonettkoszorú. Markó Béla mondja, amikor a kötött forma műhelytitkairól beszél, hogy „a költő, akinek a tizenharmadik sorban elfogy a mondandója, az nem tud szonettet írni, ahogyan az sem, aki a tizennegyedik sort is megírta, és még mindig kellene írni utána”.Talán kevesen tudják még a gyakorlott versolvasók között is, hogy mennyire kötött műfaj a szonett. Adott a terjedelem (14 sor), adott a sorhosszúság (klasszikus szonettnél 9-11 szótag között váltakozik), a kétféle klasszikus rímszerkezet, s akkor a jambikus lüktetésről még nem is beszéltünk. Ezután ember legyen a talpán, aki ilyen szigorúan meghatározott keretek között, a megadott koordináták épülő falai közé valami érvényeset is bele tud csempészni. Még a nagy költő-elődök esetében sem egyformán sikerült mindegyik próbálkozás. A szonettekből készült koszorú pedig különösen bonyolult struktúra. A tizennégy szonett első soraiból megmunkált mesterszonett az utolsó, mely végül felrakja az egész versfüzérre a koronát. Keveseknek adatik meg, hogy teljes technikai és poétikai vértezetben ilyen alkotást mutassanak fel.
Ha a Lassan, Atyám! című kötet a szonettkoszorú után véget érne, az olvasónak akkor sem volna hiányérzete. Benne van minden, amitől igazán jó, élvezhető és testes lesz egy költészet, mert nekünk, olvasóknak is a lehető legnagyobb látószöget biztosítja „az emlékezet halszemoptikája”, melynek jegyében a kötet született.
- See more at: http://irodalmijelen.hu/2013-okt-9-1843/husz-ev-hallgatas-utan#sthash.hI1zLNa3.dpufIgazi mestermunkák a kötet drámai tömörségű szonettjei. Maga az első ciklus is mindjárt egy szonettkoszorú. Markó Béla mondja, amikor a kötött forma műhelytitkairól beszél, hogy „a költő, akinek a tizenharmadik sorban elfogy a mondandója, az nem tud szonettet írni, ahogyan az sem, aki a tizennegyedik sort is megírta, és még mindig kellene írni utána”.Talán kevesen tudják még a gyakorlott versolvasók között is, hogy mennyire kötött műfaj a szonett. Adott a terjedelem (14 sor), adott a sorhosszúság (klasszikus szonettnél 9-11 szótag között váltakozik), a kétféle klasszikus rímszerkezet, s akkor a jambikus lüktetésről még nem is beszéltünk. Ezután ember legyen a talpán, aki ilyen szigorúan meghatározott keretek között, a megadott koordináták épülő falai közé valami érvényeset is bele tud csempészni. Még a nagy költő-elődök esetében sem egyformán sikerült mindegyik próbálkozás. A szonettekből készült koszorú pedig különösen bonyolult struktúra. A tizennégy szonett első soraiból megmunkált mesterszonett az utolsó, mely végül felrakja az egész versfüzérre a koronát. Keveseknek adatik meg, hogy teljes technikai és poétikai vértezetben ilyen alkotást mutassanak fel.
Ha a Lassan, Atyám! című kötet a szonettkoszorú után véget érne, az olvasónak akkor sem volna hiányérzete. Benne van minden, amitől igazán jó, élvezhető és testes lesz egy költészet, mert nekünk, olvasóknak is a lehető legnagyobb látószöget biztosítja „az emlékezet halszemoptikája”, melynek jegyében a kötet született.
- See more at: http://irodalmijelen.hu/2013-okt-9-1843/husz-ev-hallgatas-utan#sthash.hI1zLNa3.dpuf