Furcsa idők köde lebbent… ültem egyre, ültem bent,
Pár szót súgva könnyedebben, emlék-foltos köpenyemben.
A lassú por oszló szobra, ráhullt fényes oszlopomra,
S tükröm síkján feltűnt (l/h)antom, mellé állt egy szürke fantom:
Öregember köpenyemben.
A légből űr nyílt, oly sivár, mint elkopott ősi vár,
Setét álmok szálltak immár és a visszhang: Mi vár… mi vár…
Csupasz falak, gyilkos selyem… nem volt többé ottan helyem,
Rést nyitva az éjszakába rám szakadt az ég szakálla:
Homály karú őszes hínár…

Kint, mint ezer löveg, máglya… izzott a tömeg lángja.
Tarka zászlók szakadt vászna, úgy tetszett az éjbe mászna.
Köztük járva bús ajkam szólt… Csak ment a nép… agyon hajszolt…
Királyok rút korát (f)élve, az út zúgva repedt félbe.
S újra szóltam: ˝Hova mennek?˝
Néma maradt, folyt a nyomor… habjain a búskomor
Égő, szúrós csipkebokor nagy lángokkal fénylett olykor…
Én csak néztem elmélázva… eltűnődve… e mély lázba:
Megannyi szép, s igaz eszme szellem-sorok közé veszne?
Furcsa idők köde lebbent…

Horváth István © 2012. augusztus

Ez az első kötetem ,amely 2010 és 2013 között írt verseimből tartalmaz közel hetvenet. Található köztük szabályosabb verselésű művek, szabad versek , haikuk , balladák. A kötet 5 fejezetre van osztva, a negyedikig nagyjából időrendbe vannak rendezve a versek. Az utolsó részben ("Irány GaLIBA") a humorosabb alkotásaim vannak összegyűjtve.

Pár vers a kötetből:
http://furcsaidok.blogspot.hu/

Megvásárolható itt.