Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála

Új állapotban.

„Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldözésről, amely Ázsiában ért bennünket: módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már az életünkről is lemondtunk” – írja Szent Pál apostol (2Kor 1,8). Majd így folytatja: „Csak azzal dicsekedhetünk, amiről lelkiismeretünk tanúskodik: hogy Istennek tetsző módon, szentül és őszintén, nem e világi értelemben bölcsen, hanem Isten kegyelmében éltünk e világban” (2Kor 1,12).

Főegyházmegyénk vértanú segédpüspökének és káptalani helynökének, Meszlényi Zoltánnak az élete az apostoli idők drámai feszültségét idézi. Mintha Szent Pál szavainak reális igazságát és időszerűségét mutatná a hozzánk még olyan közeli XX. században. Szentek és boldogok nemcsak régmúlt korokban, tőlünk távoli vidékeken éltek, hanem itt, Magyarországon, a mi városunkban, egyházmegyénkben, sőt – az evangéliummal szólva (Lk 13,26) – „a mi utcánkban” is. Tehát lehet szentnek lenni olyan életkörülmények között is, mint amilyenek közt mi élünk. De milyen egy mai szent? Miről ismerhetjük fel? Min múlik, hogy ő – éppen ő – szent, mások pedig esetleg nem állják ki a próbatételt? Min múlik, hogy mi is szentek lehessünk? – Meszlényi Zoltán életének és halálának az apró részletek, olykor szinte banalitások szövedékéből összeálló története, melyet Beke Margit fáradságot nem kímélő munkával és odaadással megírt kötete tár az olvasó elé, választ kínál ezekre a kérdésekre – írta Erdő Péter.