Barbárság tengere

Újszerű állapotban.

Sandon zsoldosból harcszolga, majd szabad viador lett. A sok tusázás után úgy érzi, perzselt lelke békéjét csakis egyedül találhatja meg, így hát társaitól búcsút véve útnak indul. Lepereg róla Virtuo, a fikarc varázsló figyelmeztetése, mely szerint jobban járna, ha inkább belső utazást tenne. Ő valóságos élményekre vágyik, s ezeket hiánytalanul meg is kapja, miután kiköt Qrbuun rablókirályságban, ahol hirtelen minden katona őt üldözi, és a kéretlenül mellé szegődött társakat is képtelen lerázni.
Leáztatja magáról az elmúlt napok lepedékét. Napok? Hiszen csak múlt éjjel kezdődött az egész, amikor a kalapos személy a fogadó teraszára lépett. Rövid időn belül felforrósodott a helyzet, elsült Bűzmók, az ártatlanokat is beborítva kegyetlen fojtógázával, s következett az űzéses menekvés, harcolós, börtönös izzadásokkal. Alvilágnál irtóztatóbb temetőben jártak, rájuk ragadt a nadály, tökfejnek nézte őket Amula, a béljós. Poroszlókkal vívtak a gőzfürdőben, a kalaposról kiderült, hogy vándorol a melle. Vendégül látta őket a Bomlott Királyné, vagyis a szelleme. Halálraítélt zsiványoknak segítettek szökni, kiverekedték magukat Rablókirály-városból, és amikor azt remélték, nyugtot lelnek végre, vissza kellett térniük, egyenest a Végzetpalotába.
Az Álmok Tengeréből megismert Sandon kisvártatva azon kapja magát, hogy Throk lovagként harcol a Vitézi Viadalon a bajnoki címért, napról napra szerelmesebb feleségébe, Amina grófnőbe, és legfőbb célja megdönteni Scata rablókirály zsarnoki hatalmát.