„Minden további szó nélkül lerázta fátyolát és ragyogva bontakozott ki belőle, mint valamely fényes kígyó, mikor bőrét elveti… Elvetette magától fönségét, rémességét és hidegségét, elvetette magától, mint fátylát, és előttem a kísértés megtestesüléseképpen a legtökéletesebb asszony állt, aki valaha élt.” Sir Rider Haggard (1856-1925) nemcsak kiváló angol gyarmati tisztviselő volt, hanem kora híres írója is, aki a gondjára bízott területeken nyitott szemmel és füllel járt. Hatott rá a dél-afrikai táj, a nép, a folklór és történelem. Nem idegen tőle az elsüllyedt világok vagy az igazi öröklét gondolata sem. Haggard kicsit misztikus írásai egy időben divatosak voltak szerte a világon, így Magyarországon is. Ma újra felfedezhetjük ezt az érdekes, igzalmas világot – az 1896-ban megjelent s azóta számtalan kiadást megért kötetnek éppúgy nem árthatott az idő, mint Ayeshának, a könyv csodálatos-félelmetes hősnőjének.