Csak még egyszer lássam az anyámat

Jó antikvár állapotban.

A tizenhat éves birminghami Zana Muhsen és húga, Nadia úgy néztek hathetes észak-jemeni nyaralásuk elé, mintha életük nagy kalandja várna rájuk. Ám a vakáció valóságos lidércnyomássá változott. Megérkezésük után hamarosan rájöttek, hogy apjuk jó pénzért eladta őket jemeni barátainak – azok pedig a lányokat erőszakkal férjhez adták fiaikhoz. Zana és Nadia rabságba került, szabadulásukban még csak nem is reménykedhettek. Meg kellett szokniuk a számukra idegen, a civilizáció minden vívmányát nélkülöző, embertelen munkát követelő életet. Elszenvedték a nemi erőszakot, a gyakori verést, és gyermekeiket a földes padlón kellett világra hozniuk, öregassszonyok segítségére hagyatkozva. Nyolc nyomorúságos és megalázó év után Zana megmenekül: azóta minden követ megmozgat, hogy a még ma is rabságban sínylődő húgát kiszabadítsa. Amikor Zana elhatározta, hogy megírja történetét, Andrew Crofts segítségével öntötte szavakba megdöbbentő és szívszorító élményeit. Együtt újra átélték a nyolc évig tartó rémálmot, hogy hiteles képet adhassanak Zana és Nadia szomorú életéről.