A mai Nyugat-Németországnak talán legizgalmasabb irodalmi jelensége a munkásosztály problémáinak hangot adó írói csoportosulás, a Gruppe 61. S a mozgalom egyik legeredetibb tehetsége éppen Max von der Grün, aki bányászból, fizikai munkásból lett íróvá, s küzdelmes pályfutásának jelentősebb állomásai, egy regény, és egy novelláskötet után második regényére, a Lidérc és tűz-re már a nemzetközi irodalmi közvélemény is felfigyelt. A regény főhőse Jürgen Fohrmann, bányász, megismerkedik a „gazdasági csoda” világának egész fonákjával: a kétkezi, cipekedő munka gondtalanságától a naponta véres áldozatokat követelő fejtési automaták kezelésével járó halálfélelmen át az öngyilkos unalomérzésig, melybe a modern tömegtermelés szalagrendszere kergeti a munkást, a csábító hitelakcióig, melyek lassanként teljesen kiszolgáltatottá teszik életét. Jürgen: német férfi, egy a sok közül, akit annak idején a fasizmus szele is megérintett, – ma sem hibátlan, szereti az italt, nem egyszer a sárga földig leissza magát. De világosan látja a körülötte nyüzsgő társadalom betegségeit, mert morálisan mindvégig tiszta maradt. A regény szereplőinek, cselekményének hátterében kibontakoznak a Ruhr-vidék egész ipari világának körvonalai.