A Jó reggelt, búbánat! valaha diadalmenetben járta be Európát, de még Amerikát is. Az egyszerű történet irodalmi konvenciókkal még nem fertőzött tizennyolc éves szerzője annak idején új hangon tudott mondani valamit ifjúságról, szerelemről, bánatról, a felnőtté válás szenvedéseiről – az ötvenes évek közepének amúgy is megújhodás-igényes világérzésére új hangon tudott felelni, s a könnyű, már-már frivolan őszinte új hang és az elegáns, szabatos, finom nyelv együttese adta meg a regény furcsa báját.
Bár a Szereti Brahmsot? című regényét csak öt évvel később írta, egy másik életkorfordulóval küszködik benne, és hőse egy negyvenedik évében járó nő. Szerelmi regény ez, ha úgy tetszik, hagyományos értelemben, egy sok fájdalommal járó, mindenesetre a hétköznapokkal is összeszövődő, nagy és teljes szerelem meg egy közbeékelődő légies és gyönyörű epizód, egy ajándékszerelem története.