Az írónő egész pályája során a mindennapi élet legjellegzetesebb, leggyakrabban előforduló, sokakat izgató jelenségeiről írta könyveit. Ezúttal is ez történt: egy nő életének közel huszonöt évét kíséri végig a regény, aki egy főváros környéki munkáscsaládból indul el. Iskoláztatják, íróasztal mellé kerül, azután további szívós tanulás árán egyre magasabbra emelkedik a társadalmi ranglétrán. Asszonyi sorsa már nem alakul ilyen zökkenőmentesen. Talán elnyúló tanulása miatt? Vagy megnövekedett igényei miatt? Pedig ő készségesen alkalmazkodna: minden áldozatot vállal üresfejű, betegesen önző férje és anyósa mellett. Több mint egy évtizedig tart ki a türelme, de amikor megbizonyosodik arról, hogy mennyire kihasználják, inkább visszatér öreg szülei házába. Csakhogy ekkor kezdődik a súlyosabb megpróbáltatás: meddő őrlődés a csapdába ejtő remények és a rideg csalódások között. Ő csak társat szeretne, ezért megy bele fogyó bizalommal hozzá méltatlan kalandokba. De minduntalan rá kell ébrednie, hogy szabad prédának tekintik. És ő minek tekintse saját magát? Végül is a regény hősnője számára ennek a kérdésnek a megoldása a legnehezebb.