Joyce Cary, az 1957-ben elhunyt ír származású angol író a XX. századi irodalom jelentős alakja. A zarándok Cary laza szövésű trilógiájának második kötete, önmagában is teljes regény: kor- és korrajz az angol társadalom fejlődéséről és visszafejlődéséről a századfordulótól a negyvenes évek elejéig.
A zarándok, Thomas Wilcher, habókos öregúr, akiről sohasem tudhatjuk biztosan, hogy valóban aggkori szenilitásával vagy félelmetes bölcsességével és ravaszságával magyarázható az, ahogyan rokonaival viselkedik, s a környezetére, a körülötte egy emberöltő alatt megváltozott világra reagál. Ki- és beszámíthatatlansága miatt ifjú unokahúga felügyelete alá helyezik, így kezdődik gyűlölettel és szeretettel teli együttélésük.
A regény két síkon játszódik, a jelenben Tolbrookban, ahol az ősi családi fészekben az öreget őrzik; valamint a múltban mindenütt, ahol Wilsher valaha megfordult, s ahová emlékei kötik. Mert csupa emlék, elevenek és holtak nagy parádéja a regény; kacagtató és egyben szívszorongató olvasmány.