Az 1900-ban született és 1976-ban elhunyt kiváló angol író első két regénye egy-egy tengeri út története, s mindkettő majdnem ugyanazon a tájon, a középamerikai szigetvilágban játszódik. A Szélvihar Jamaicában múlt századi kalózhistória, abból az elkorcsosult, dicstelen időszakból, amikor az angol telepesek jómódja és biztonságérzete kezd megrendülni, s amikor már a kalózok is inkább csak emlékeikből élnek, s gépiesen, rossz lelkiismerettel űzik hanyatló mesterségüket. A történet azonban csak háttere az író valódi céljának, a pszichológiai vizsgálódásnak: hogyan működik, hogyan hat egymásra a gyermek- és a felnőtt-lélek, micsoda tragédiákat képes előidézni az együgyű, civilizálatlan, nem nagy gonosz matrózok és az „állati ártatlanságú” gyermekek kétféle naivitása.
Az Örvényben az emberi helytállásról, hajó és hurrikán, ember és természet küzdelméről nyújt krónikahitelességű beszámolót, s a két fiatalember, az angol hajóstiszt és a kommunista kínai fűtő összeütközésével történelmi távlatokat nyit: két világ, kétféle kultúra, kétféle politikai magatartás szembenállására irányítja a figyelmet.