Életem első regényének megírására az 1956 november-decemberi „népvándorlás” élménye indított. Az ellenforradalom leverése után kalandvágyó fiatalok ezrei vágtak neki a sosem próbált világnak, elindultak, hogy megkeressék a maguk álombirodalmát, és elhagyták szülőföldjüket, amely a zűrzavaros napokban nem ígért csalóka képzeletüknek semmit. Elsősorban nem azok érdekeltek, akik odakinn kallódásra vannak ítélve, s végül is a kudarcok hazafelé fordítják őket. A magyar fiatalság egyik nagy nemzetközi valutája 1956 őszén a futball volt. Regényem főhőse, Csomós Ferkó is a stoplis cipőre bízza karrierjét: úgy érzi, idehaza méltatlanul szorították háttérbe s idegenben akar magának elégtételt szerezni. Ugyanaz a gondolat sodorja nyugatra barátját, Veréb Sanyit, a fiatal ügetőhajtót. Számításukban nem csalódnak: a tehetséges magyar sportembernek ázsiója van mindenütt a világon. Az ő pályájuk is fölfelé ível, hírnév, siker, pénz kövezi útjukat. A valóság felülmúlja az álmot: európai hírű egyesületek versengenek a fiatal kapus szerződtetéséért, Csomós Ferkó már ott áll a megvalósulás diadalíve alatt, csaj rajta múlik, hogy sok előnyös ajánlat közül melyiket választja – s ekkor mégis visszafordul. Hogy miért? Erre szeretnék válaszolni ebben a regényben.