A cím: idézet az ószövetségi Józsué Könyvéből. A regény: egy nagyon is mai, kanadai Józsué könyve. Joshua Shapiro a mélyből szélesen felívelő, majd mélybe hulló pályát fut be. Foglalkozására nézve sikeres újságíró, tévésztár. Mellesleg férj és családapa. Mostanról, válságából tekint vissza a múltba, amikor pénzügyi, családi bajok és egy ellenségei által kikerekített szexuális botrány dúlják fel életét. Joshua, galíciai zsidó ősök harmadik generációs fia, írónak indult Európában, és tévésztár lett Kanadában. Gazdag, keresztény lányt vett feleségül, szerelmi házasságban élt, nagyra törő álmokat dédelgetett – és amikor negyvenes éveinek vége felé kénytelen levonni életének tanulságát, vajon megmarad-e azon az erkölcsi piedesztálon, amelyen mint illúzióktól megszédült, hajdani romantikus forradalmár hitte magát? Richler regényében a múlt és a jelen képei nagy lendülettel és energiával váltakoznak – szembesülnek, s ebből a lenyűgözően szellemes és mulatságos képsorozatból törvényerejű igazságként merül fel a tanulság, az üzenet: a Közép- és Kelet-Európából az Újvilág csalogató valóságába került ember anyagi céljai és erkölcsi igényessége között az ellentét áthidalhatatlan.
Ötletek sziporkáznak, meglepetések szökkennek tűzijátékként az égre, szenvedélyek bolydulnak föl, és végeérhetetlen játékokat űz az idő és a tér Joshua könyvének lapjain. Mindannyian ráismerhetünk a viharos tengerekre, a göröngyös útra, amelyet megjárunk a múlt és a jelen földjei közt, s mindannyiunkat meggondolkoztat: vajon aki partot ér, azonos-e azzal, aki egykor útra kelt.