A szovjet emberek életigenlésének himnusza ez a könyv. Olyan korszakban hirdeti az emberi és hazafias helytállás szükségességét, amikor a német hadsereg szinte akadálytalanul nyomul befelé, a haza szívébe. Két szovjet fiatal párhuzamosan futó története merül fel, szinte húsz év távlatából, 1941 nyarából: az egyik egészen fiatal hadnagy még, aki mellől elhulltak bajtársai, s most két másik társával együtt igyekszik átjutni a fronton saját csapatukhoz. A főhős hosszas küzdelem, bujkálás, többszöri életveszedelem árán érik harcedzett parancsnokká: a másik az ő szerelme, aki éppen egy nyugati határmenti kis községben nyaralt a rokonainál, s amikor eléri a németek támadása, beáll partizánnak. Az egyik akció alkalmával árulás miatt társaival együtt a németek fogságába kerül. Biztos halál várna rá, de megszökik és találkozik szerelmével, hogy aztán megint el kelljen válniuk egy időre. A hadnagy és a lány fegyverrel, csellel, önfeláldozóan küzd, hogy visszakerüljenek övéikhez, hogy egymásra találhassanak végleg, és úgy harcolhassanak tovább a végső győzelemig. Töretlen életakarás, az új szovjet nemzedék magabiztos optimizmusa és határtalan humanizmusa a fő jellemzője a könyvnek.