(Nagyon jó állapotú, kemény fedeles példány. Néhány lapon egy-két mondat alá van húzva ceruzával.)

A kötet az elmúlt tíz év során írt tanulmányokat foglalja magába, mindegyikük a régi magyar irodalom egyes periódusairól, irányzatairól, nagy alakjairól vagy a fejlődés szempontjából fontos jelenségéről szól. A tanulmányok eredeti rendeltetése és műfaja különböző; egyesek összefoglaló jellegűek, mások esszék vagy egy-egy új felfedezés ismertetői. Együttesen mégis egy koncepció hordozói; a szerző arra törekedett, hogy a régi magyar irodalom új szintézisének körvonalai rajzolódjanak ki a tanulmányok olvasása során. A kötet így előkészítője kíván lenni a magyar irodalom történet új marxista szintézise egy részének, a régi magyar irodalom legfontosabb korszakai összefoglalásának. A reneszánsz és a barokk kora a XV. század második felétől a XVIII. század végéig terjedő időszakot öleli fel, a magyar irdalom fejlődésének izgalmas évszázadait. Különösen a XVI. és a XVII. század termése, Balassi és Zrínyi klasszikus alkotásaival az élen, emelkedik ki a kötet által felölet időszakból; érthető, hogy a tanulmányok túlnyomó többsége is e két évszázad magyar irodalmából meríti a tárgyát. Az egyes tanulmányok nemcsak konkrét irodalomtörténeti kérdéseket tárgyalnak, hanem igyekeznek megvilágítani a reneszánsz, illetve a barokk általános, elvi problémáit, támaszkodva a külföldi kutatás legújabb eredményeire is. E a munka azért is időszerű, mert a polgári kutatás, s elsősorban annak szellemtörténeti iránya, a reneszánsz, de különösen a barokk kérdésében sok téves nézetet, torzítást hagyott örökül, s ezáltal az is vita tárgya lett, hogy e művelődéstörténeti- és stíluskategóriáknak egyáltalán van-e létjogosultságuk egy marxista irodalomtörténeti szintézisben. A kötet tanulmányai pozitív választ próbálnak adni erre a kérdésre, s igyekeznek hozzájárulni a reneszánszra, illetve a barokkra vonatkozó marxista álláspont kialakításához.