A képzelet kínja

Jó antikvár állapotban.

1954 június elsején a huszonkét éves Marek Paar (alias Vladimír Páral) vegyészmérnök, zsebében friss diplomájával elindul, hogy meghódítsa a világot (vagy legalábbis egy darabkáját: a libereci Primatex vállalatot). A világ azonban közönyösen, mi több, ellenségesen fogadja az ifjú titánt, akiről hamarosan kiderül, hogy bár túlfűtött képzelete nem ismer határokat, szakmai tudása igencsak behatárolt. Szerencsére (vagy sajnos?) hősünk kellőképpen felvértezte magát a csalódások és kudarcok ellen: mindig kéznél van egy vigasznyújtó, ihletadó idézet Stendhaltól (Balzactól, Goethétől és a többiektől). Persze azért Paar tesz is valamit boldogulása érdekében. És hogy karrierje magasba röpítő katapultjánál egy szép (és vezető beosztásban lévő) asszony áll? Volt már ilyen a történelemben (és a világirodalomban). A gyors felszárnyalást gyors zuhanás követi: Paar szégyenszemre megfutamodik élete első nagy küzdőteréről, és a sors kirótta büntetésként írói próbálkozásokra ítéltetik. A cseh Vladimír Páral 1980-as regényének alapötletét magától a nagy Stendhaltól kölcsönözte. A főhős, Marek Paar sorsa a Julién Sorel-i életút modern, XX. századi, kelet-európai változata. Páralnak megadatott az éleslátás, hogy napjaink valóságának minden mozzanatát feltérképezze. Regénye szociográfiai felmérés, lélektani értekezés, jellemtanulmány, gazdasági helyzetjelentés és (ami a fő) sodró lendületű, „százszázalékos” nagyregény.