Ez ​a könyv nem egy tipikus történet a rákról, nem megható, szívbe markoló vagy lírai. Ez a könyv egy 33 éves lány igaz története, aki immár negyedik éve küzd a méhnyakrákkal. Egy valódi, hús-vér ember vallomása az élet olyan kérdéseiről, amikről nem szoktunk beszélni. Szükségletekről, szexről, szenvedésről és vidám pillanatokról, feladásról és talpra állásról. Arról, hogyan lehet akár két sztómával is teljes életet élni, hogy miért fontos a testünk ismerete és az önvizsgálat, vagy hogy mivel segítheti és mivel nehezítheti a környezet egy rákos beteg életét. Dóra csatája még tart, de egy dolog már eldőlt: ő élni akar, és ezért bármit hajlandó megtenni. Mittelholcz Dóra több mint egy évtizedes újságírói múltja már bizonyította írói kvalitásait, a könyv műfajával azonban korábban nem próbálkozott. Barátai unszolására vállalta, hogy papírra veti küzdelmét a méhnyakrákkal. Célja ezúttal is ugyanaz, mint újságíróként: az emberek tájékoztatása és motiválása, csak most nem a mások példáján, hanem a saját személyes történetén keresztül. Vannak pillanatok az életben, amikor az ember kénytelen elgondolkozni, hogy mit is jelent valójában erősnek lenni. Vajon akkor vagyok erős, ha vállalok megint egy nagyműtétet, amiről egyelőre semmit sem tudunk, de benne van a pakliban, hogy utána már tényleg csonka leszek? Fogalmam sincs, hogy azt fel tudnám-e dolgozni valaha. Arról nem is beszélve, hogy újra hihetetlen szenvedéseknek tenném ki magamat és a családomat is, akiknek megint rámenne az összes szabadsága, hónapokig megint nem élhetnék a saját életüket… Vagy akkor vagyok erős, ha inkább megkímélek mindenkit, és azt mondom: köszönöm, ezt már nem kérem? Emelt fővel elfogadom, hogy nekem ennyi adatott meg, az utolsó pillanatig megpróbálok boldogan élni, és nekik is szép pillanatokat szerezni…