Thomas Mann nagy, szintetizáló eszmeregénye több kiadást is megért magyarul, a legutóbbi 1977-ben jelent meg. A mű, amely történelmi és eszmei távlatból vizsgálja a németség tragikus XX. századi kisiklását, a reformáció korabeli népkönyvre és Goethe "Faust"-jára utalva olyan hős élettörténetét beszéli el, aki a német polgári szellem és művészet sorsát jelképezi. Adrian Leverkühn német zeneszerző életének krónikása ifjúkori barátja: Serenus Zeitblom, aki a Mann-regény írásával egy időben, azaz 1942-től 1945-ig, szerzőjének ironikus másaként dolgozik Leverkühn életrajzán, s a világháború alakulására vonatkozó jelen idejű feljegyzései keretbe foglalják a főhős történetét. Az önarcképszerű, ugyanakkor nietzschei vonásokat is hordozó Leverkühn az "ördöggel cimborál", híres művész lesz, de ezzel egyidejűleg kudarcot vallanak emberi kapcsolatai. Megváltásként végül megadatik neki, hogy szeretheti ötéves unokaöccsét, az égi tisztaságú gyermeket, de annak halála után és 25 évvel az után, hogy ő maga vérbajjal megfertőződött, kitör rajta az őrület. A Doktor Faustus keletkezése, Thomas Mann 1949-ben írt műve több mint 40 éve, 1961-ben jelent meg először magyarul. A tanulmány a Faustus-regény keletkezésének a történetét mondja el, mintegy utószó gyanánt. A "regény regényében" megdöbbentően érdekes vallomások születtek a regény egyes részleteinek kialakulásáról, -s emellett feltárul az író mindennapi életének belső és külső története, családi részletek, s az annyira szemérmes és mégis amerikai jellegű, naiv és mégis rafinált önmutogatás. Ez is kettős időben, mint maga a regény. A művészien beleszőtt naplórészletek még a háború és Roosevelt Amerikája idejéből, másrészt ugyanezeknek és az azóta bekövetkezett változásoknak regisztrálása és bírálata abból az időből, mikor a regény regénye készült. A műalkotás keletkezéséről tett önvallomások vajmi ritkán szoktak őszinték lenni. Thomas Mann őszinteségében azonban nincs okunk kételkedni." (Vajda György Mihály)