Szóhasználatunkban ​a „kínai császár” éppoly komikus csengésű, éppoly elavult kifejezés, mint a „dalai láma”. Pedig az utolsó kínai császár nem néhány száz évvel ezelőtt vesztette el trónját, hanem csupán 1911-ben. A Csing dinasztia gyermekcsászára megért két világháborút, megérte századunk hatvanas éveit.
Ebben a könyvben önmaga és Kína hat évtizedének történetét beszéli el. Nem koncentrál az ázsiai birodalom politikai történetére, hiszen memoárjait írta meg, s nem hazája történelmét. Tárgyalásmódja szubjektív: egy ember fejlődése alkotja az Ajszin Dzsioro mandzsu nemzetségből származó császár emlékezéseinek gerincét. A trónját vesztett gyermekcsászár előbb maroknyi intrikus bábjának szerepét játszotta, a 30-as években pedig sokkal kegyetlenebb bábszínház főszereplője lett.