Luz arca akkor már nagyon közel volt. Anna egészen elgyengült. Forróság öntötte el, folyékony láng száguldozott ereiben, édes érzés volt. A vágy, amitől – hitte – hosszú időre elbúcsúzott, amikor Victor kivonult a világból…
De most itt volt megint, erősebben, mint eddig bármikor. Tűzvész volt, lobogó hőség, nem tehetett ellene semmit. Igaz, nem is próbált tenni semmit. Érezte a férfi illatát, a már messziről is perzselő bőrét. Milyen íze lehet a szájának, a nyelvének, az erősen ölelő karjának?
A lélegzete is elakadt, de nem ellenkezett. Luz szája rátalált az övére és az asszony karja – pillanatnyi várakozás után – megmarkolta, közelebb húzta a férfi testét.