Részlet a könyvből:
"Lisa Robertson lélekszakadva szaladt be az iskolába. A sógornője - bátyjának a felesége - fél órával korábban hívta telefonon, hogy a kis Lily beteg, és menjen érte.
- Dr. Robertson? - kérdezte a portás a tanácstalan nőre pillantva. - Igen - bólintott Lisa, és közelebb ment a pulthoz.
- Mrs. Taylor szólt, hogy bejön Lilyért. A tanáriban van, az első emeleten, a lépcsőn felérve jobbra fordul, és akkor meglátja a tanárit. - Köszönöm. - Lisa halványan elmosolyodott, és elindult a lépcső felé. Lilyt a tanári szoba előterében találta. A kislány egyedül üldögélt egy széken, és a szőnyeget nézegette, majd amikor észrevette Lisát, a karjaiba vetette magát. Lisa szorosan magához ölelte unokahúgát, megsimogatta szőke buksiját, és a homlokára tette a kezét. Lilynek láza volt, a nő biztos volt abban, hogy ez nem csak hőemelkedés. Szétnézett a tanári kihalt folyosóján, és úgy döntött, hogy érdeklődés hiányában nem pazarolja arra az értékes időt, hogy megkeressen egy pedagógust, majd a portán meghagyja, hogy elvitte Lilyt.
- Ha keresnék Lilyt, megmondaná, hogy elvittem? Sajnos senki nem volt a közelben - mondta a portásnak Lisa, majd a kislányt kézen fogva az autóhoz vezette.
- Hogy vagy, kicsim? - kérdezte aggódva Lisa, és bekapcsolta a kislány biztonsági övét a hátsó ülésen."