A háborúkkal az a probléma, hogy sosem érnek véget.
A politikusok már rég aláírták a fegyverszüneti okmányokat, kezet ráztak, felvették a Békedíjat, amiért mára már nem öldökölnek tovább; a tábornokok már rég teleaggatták a vitrint a halott katonáikért kijáró kitüntetéseikkel; de a közkatonák változatlanul hajkurásszák egymást a hátországban.
Lucas Davenport kicsiny, de válogatottan fura alakokból álló kommandója – melynek középpontjában ezúttal Virgil Flowers, a nőcsábász poszthippi áll – egy ilyen ügynek ered a nyomába. A hullákat veteránemlékműveknek támasztva hagyják hátra az ismeretlen tettesek, a kelletlenül hallgatag tanúk – esetleg tettestársak – arcát háborús sebek csúfítják el, vagy szépítik meg, ez nézőpont kérdése. A háttérből Amerika híres-hírhedt hárombetűs kormányhivatalainak (CIA, FBI, NSA, STB) ködképe gomolyog elő: a szálak Vietnamba vezetnek.