Újszerű, jó állapotban.
Kéki Kata – alias Terézanyu –, a munkanélküli újságíró egy csapásra válik ismert szerzővé, mint a mesékben. Ám a siker úgy katapultálja ki életéből a főhőst, hogy a fal adja a másikat. Terézanyu ijedtében világgá megy, meg sem áll az Óperencián túlig. Pedig talán még sosem járt ilyen közel ahhoz, amit mindig is keresett…

„Kéki Katának hívnak. Csak így, Kata. Anyám választotta a nevemet.

A férfiaktól általában félek. De létezik valahol egy, akitől majd nem fogok. Remélem, megérem. Már nem vagyok egy mai csirke.

A mi családunkban nem volt szokás kimondani az sz betűs szót (szeretlek).

Gyerekkoromban szoktam rá, hogy figyeljem az emberek tekintetét. Azonnal észre lehet venni, hogy melyikük szomorú. Nagyon sokan vagyunk.Gyerekként mindig azt játszottam, regényhős vagyok, és az egész életem nem is velem történik. Csak kitalálom.

Űrhajós, légtornász, nyomozó (vagy nyomozókutya) szerettem volna lenni, ha nagy leszek. Vagy mondjuk, író.”