Palailogosz Konstantin bizánci császár udvarában él Atheosz atya, aki két művében, a Hazugságban és az Átokban elmondja kora történetét. Az ő töredékes munkáit használja fel az író, aki így jellemzi könyvét: "Prófétai haragban nemzett és fogamzott művében persze sok a buta és a gazember, sok ezeknek a rikító színekben tomboló cirkusza (... a legzüllöttebb Bizáncból üzen), de: Atheosz szemlélete a késő középkori haláltánc műfajjal rokon, történetszemlélete a haláltáncoké, ez pedig lehet minden a világon, csak egy nem: l'art pour l'art gyönyörködés az emberi és társadalmi hitványságokban. Atheosz korának gyermeke, tehát a legmodernebb történettudás nem lehetett birtokában. De a bűnöket világosan bűnökként látja, és ábrázolása: pozitív ítélet, pozitív társadalom erkölcsi alapon, a változtatás lehetőségének még pozitívabb tudásával. Egyetlen vágyálma és célja. a nagy felvilágosító és forradalmasító népdráma a Hazugság- és Átok-fejezetek végén nyilvánvalóvá is lesz." Komikus vagy költői leírások, felsorolásuk váltakoznak commedia dell' arte-szerű jelenetekkel. Az eseményeket néha szónoklat vagy közbeiktatott elbeszélés viszi előre a regényben. A képek és hasonlatok a 15., 16. sz. művészetének, mindenekelőtt képzőművészetének világát idézik, Dürert, Brueghelt. Irodalmunkban szinte példátlan az a nyelvi fantázia, mely Szentkuthy könyvét jellemzi.