Szenthe Pál az érettségi vizsga után került fel Kőszegről Budapestre, egy gyümölcs- és mustillatú családi házból a Műszaki Egyetem diákszállójának toronyépületébe. Ezt a váltást sohasem heverte ki, diákévei később úgy egybemosódtak emlékezetében, mintha indigóval lettek volna másolva, hiába próbált elhelyezni időben egy-egy fontosabb szigorlatot, futó szerelmet vagy kocsmai ivászatot. Október táján, mikor még frissen éltek az otthoni vakáció emlékei, s a boltok kirakataiban megjelenő barnabőrű gesztenye, a csokorba szedett encián a Szabó-hegy szelíd lejtőit idézte, Szenthében néha feltámadt a honvágy, kiment a pályaudvarra, de annyi ereje mindig maradt, hogy ne szálljon fel a vonatra.