Egy ​gimnáziumi futballpályán fejetlen emberi felsőtestek hevernek szétszóródva. Egy ravatalozót sietve beszögeltek kívülről – bentről hallható a nemrégiben feltámadott, szabadulni akarók élőholtak karmolászásának rémisztő, távoli zaja. Philip buzgón keres valami elköthető járművet, de a legtöbb autó kiégett vázként az árokban ül, vagy két-három defektes gumival áll az út szélén.

Az autópályán – amely a baljukon nagyjából száz méterre láthatóvá válik egy hegygerinc mentén – csak úgy hemzsegnek a halottak. Időről időre egy-egy személy tántorgó, szakadt maradványa megtöri a felkelő nap halvány sugarait, mire a csapat vezére mindenkit felszólít, hogy rohadt gyorsan bukjon le, és maradjon kussban. Sikerül azonban elég nagy utat megtenniük még annak ellenére is, hogy folyton fák és roncsok mögé kell rejtőzniük a közelben tévelygő lények elől. Más túlélővel nem találkoznak.

A Walking Dead (Élőhalottak) univerzumában nemigen akad sötétebb, vészjóslóbb alak a Kormányzónál, aki torz igazságérzete által vezérelve, despotaként uralja Woodbury falakkal körülkerített városát, a készleteikért habozás nélkül mészároltat le másokat, a foglyait arra kényszeríti, hogy zombikkal küzdjenek meg az arénában, és saját kezűleg csapja le az ellene szegülők végtagjait.

Bizonyosan az ő története a Walking Dead képregény- és tévésorozat legellentmondásosabb, legtöbb vitát kiváltó része. Könyvünkben az érdeklődők választ kaphatnak arra, hogyan vált a Kormányzó ilyen emberré, és mi az, ami ilyen szélsőséges tettekre sarkallja.