Egy ​négyéves kisfiú magára marad Moszkvában a tél közeledtével. Az utcán bolyongva kóbor kutyák találnak rá. Romocska a nyomukba szegődik, és követi őket a romos pincébe, ahol élnek.
Ahogy a fészek szagokkal teli, hideg sötétjében, szőrös testektől, mancsoktól körülvéve a kölykök közé férkőzik, és belekortyol az anyakutya tejébe, megkezdődik Romocska kutyaélete. Bár szőrtelen, a szaglása gyenge, fogai kicsik és tompák, a falka befogadja. Romocska minden tavasszal egyre ügyesebb lesz, s a kóbor állatok veszélyekkel és nélkülözéssel teli életét élve fiatal kutyává cseperedik. Az éhség és óvatlan embertermészete azonban újra és újra a városba csalja, s lassanként meg kell tanulnia, hogyan legyen újra kisfiú, ember.

A volt szovjet utódállamokban a gyermekvédelmi rendszer összeomlásával megdöbbentő számban maradtak otthon nélkül kiskorúak. Eva Hornung Kutyafiúja az állatként felnövő gyermek örök története másképp: fájdalmas, megrázó története napjaink Moszkvájában játszódik, ahol több tízezer hajléktalan gyermek tengeti életét az utcákon.

„Különös erővel és éleslátással megírt regény… Elborzasztóan szép, ámulatba ejtő produktuma a képzelőerőnek: egy könyv a szeretetről és a szívet tépő fájdalomról.”
– Canberra Times