Aiszóposz, akit később a mesék Homérosza névvel tiszteltek, eredetileg rabszolga volt. Hogy ki is volt valójában, csak sejtenünk lehet, mert élete egyhamar maga is legendává vált. Arnolt Bronnen, a Brecht köréhez tartozó német író, különböző, többé-kevésbé hiteles adat alapján rajzolja meg alakját. A fortélyos bölcs mesemondó életregénye, kibővítve a kor szakszerű forrásokból merített szélesebb képével, affél a művelődéstörténeti “science-fiction”. Hét fiktív tudósításból: a rabszolgakereskedő Óphelion feljegyzéseiből, a filozófus Xanthosz leveleiből, a rózsás arcú hetérának, a zsarnok Polükratész titkárának, egy ácsnak és Delphoi papjának titkos írásaiból tudjuk meg, hogy a megkínzott rabszolga intelligenciája, diplomáciai érzéke és fényes szónoki tehetsége révén emelkedik a lídiai király követének rangjáig, de a ragyogásban sem feledkezik meg egykori társairól és elérhetetlen szerelmeséről, Rhódopiszról, aki a memphiszi udvarban él a fáraó ágyasaként. A púpos frígiai, ahol csak megjelenik, meséivel mindenütt gyújtó szövétneket hajít a tömegekbe, igyekszik felrázni őket eltompultságukból. A józan ész fegyverével küzd a babonaság, furfanggal a barbár önkény, maró gúnnyal erőszak ellen. A delphoi jósda papjai veszélyes ellenséget látnak benne, aki átlát ravaszul kiagyalt jóslataikon, végzetes politikai spekulációikon és korruptságukon. Ördögi intrika árán elpusztítják ugyan, de nem tudják megölni Aiszóposz szellemét és sorsa, tanítása máig is érvényes tanulságokat hordoz.

Újszerű antikvár könyv.