A ​regény főhőse egy tehetséges fiatal művészettörténész, aki itáliai tanulmányútján képhamisítási bonyodalomba keveredik. Vele akarják „tudományosan hitelesítetni” hogy a montemaggiói várkastély pincéjében elhelyezett, frissen restaurált képeket Ambrogio de Predis, Leonardo da Vinci kortársa festette a kastély hajdani tulajdonosairól, a Galleraniakról. Édry Loránd, aki éppen Leonardóval és körével foglalkozik, nem teljesen gyanútlan, mégis majdnem kelepcébe esik. A friss kézjegy, a különböző eredetre valló stíluseltérések nyugtalanítják, de képtelen arra, hogy a kastély új tulajdonosával, a nagy formátumú szélhámossal saját erejéből szakítson, s visszatérjen korábbi munkájához, a fegyelmet és aszkézist igénylő tudományos kutatáshoz. Végül is szigorú és példás emberségű professzora az újságok reklámcikkeiből értesül a gyanús kalandról, s leutazik Olaszországba, hogy tehetséges tanítványát megmentse a tudománynak.
A lombard kastély-t, mely 1941-ben jelent meg először, nemcsak a művészttörténeti „rejtvényfejtés” logikája és izgalma teszi érdekessé, hanem a tudomány becsületét és a saját jövőjét kockáztató főhős vívódása és belső drámája is.