Marius Magnien francia újságíró 1955-ben járt Tibetben, ebben a távoli és rejtelmes ázsiai országban, amely a világ legmagasabb fennsíkján terül el, óriási hegyláncoktól körülvéve. A szerző úti emlékeit írja le könyvében, s személyes élményeit az ország múltjának, kultúrájának, sajátos társadalmi berendezésének ismertetésével egészíti ki. írásából bepillantást nyerünk a tibeti emberek életébe, megismerjük sokszor furcsának tűnő szokásaikat, hagyományaikat s a maga nemében egyedül álló vallásukat. Mély rokonszenvvel szól az író erről a népről, melyet keménnyé, szívóssá edzett a zord természettel való örökös küzdelem. A könyv lapjairól nem egyszer megdöbbentően tárul elénk a lakosság tudatlansága, elmaradottsága, melyet saját uralkodó osztályának sok évszázados kegyetlen elnyomása okozott. Ma már Tibet kezd megszabadulni a múlt terhes örökségétől, s az író megmutatja azokat a távlatokat is, melyeket a kínai nép testvéri segítsége nyit meg a sokat szenvedett tibeti nép előtt.