Az ​emberi faj egyedei eredetileg gömb alakúak voltak négy kézzel, négy lábbal, két szeméremtesttel, egyetlen kobakjukon két arccal, csak Zeusz kettévágta őket, és a két rész azóta örökösen keresi a párját – írja Platón A lakoma című művében. Ennél érzékletesebben vagy szellemesebben nehéz volna megfogalmazni, hogy mi a szerelem, bővebben lehet. Francesco Alberoni, a milánói egyetem szociológia- és pszichológiaprofesszora erre vállalkozott. A szerelem születését, „tünetegyüttesét”, megjelenési formáit, kibontakozását, problémáit, boldog, unalmas, szomorú vagy tragikus végét, zsákutcáit elemzi – esetleírásokkal, kultúrtörténeti érdekességekkel, mitológiai és filmes hivatkozásokkal bőségesen illusztrálva.
„Mit is jelent az, hogy »szerelmes vagyok«? „Mit jelent, hogy »szeretlek«? Van, aki azt állítja, hogy szüntelenül szerelembe esik, hogy egyfolytában szerelmes. Mások úgy tartják, hogy csak néhányszor lehet élete során szerelmes az ember. Néha, ha hosszasan elbeszélgetünk valakivel, megesik, hogy az illető bevallja, sok viszonya volt, de csak egyetlenegy nagy szerelme. A szerelembe esés, szerelem, szeretet, gyengédség, szenvedély, erotikus vonzás szavak mögött többféle jelentés húzódik meg. Az a szándékunk, hogy rendet teremtsünk ebben a rendetlen érzelmi rendszerben. Szeretnénk megvetni egy valódi szerelemtudomány alapjait. Szeretnénk feltérképezni a szerelem világát, osztályozni a formáit, hogy mindenki magára ismerhessen bennük. Szándékunk feltárni, milyen folyamatokból alakulnak ki ezek a formák, és milyen módokon fejlődhetnek tovább. Mindehhez szeretnénk útmutatást, kalauzt nyújtani az olvasónak.”