Korábbi regényeihez hasonlóan Sophie Hannah most is csavaros kezdéssel indít - Aidan Seed bevallja barátnőjének, Ruth-nak, hogy megölt egy Mary Trelease nevű nőt, de kiderül, hogy az áldozat él, festőművész és a legtávolabbról sem nyugszik békében.
A történéseket nagyrészt Ruth egyes szám első személyű elbeszéléseiből ismerjük meg. A lány első pillantásra bosszantó jelenség. Így érez Charlie Zailer is, aki már nem a nyomozó osztályon dolgozik, hanem egyenruhás rendőrként teljesít szolgálatot. Őt keresi fel Ruth, hogy segítsen neki megnyugtatni a barátját, Aidant. Miért nem vallja be Ruth, hogy kő ment a cipőjébe és azért biceg, mit keres Charlie korábbi botrányáról szóló újságkivágás a rendőrségen felejtett kabátja zsebében, miért szalad el, ahelyett, hogy alávetné magát a rendes kihallgatásnak? Ráadásul Ruth egy közpark szélén lakik Spillingben, egy kapusházban, melyet körben zárt láncú kamerák őriznek, és miért leskelődik be az ablakán egy magánnyomozó?
Ruth jelenleg Aidan, az elhivatott, tehetséges képkeretező műhelyében dolgozik segédként. Itt kapott munkát, mert korábbi munkahelyén egy galériában az egyik művész rátámadt, miután Ruth meg akarta venni a festményét, de a nő vörös festékkel lespriccelte. Később kiderül, hogy az erőszakos festőnő Mary Trelease, Aidan Seed állítólagos áldozata.
A szövevényes történet folytatódik, a különböző szereplők újra és újra elmondják az eseményeket, minden elmondás során egyre több részlet világosodik meg az olvasó számára, ezért az olvasó soha nem lehet benne bizonyos, hogy ez az igazi, végleges változat. Valami gyanús dolog folyik, miközben Simon Waterhouse-t, aki immár Charlie Zailer nyomozó vőlegénye, gyilkossággal vádolják.
A történet - ahogy az angol krimi 21. századi Agatha Christie-jének eddigi regényeinél megszokhattuk - Spillingben és környékén játszódik. Ezúttal a nők bántalmazása, valamint a gazdag magániskolák álságos világa áll a regény középpontjában.