2011. márc. 10-ével Beigbeder tagja lett a Renau dotdíjat osztó grémiumnak - 2009-ben még ő kapta ezért a könyvéért. A díjnyertes regény kerettörténete és apropója azonban egy mélypont: a szerzőt kábítószerfogyasztásért 2008-ban letartóztatták, s az előkelő körökben magabiztosan mozgó fiatalos negyvenes döbbenten tapasztalta, napjaink Párizsában milyen a hatósági eljárás: a Conciergerie-ben évszázadok alatt sem javultak sokat a körülmények. Fogságában eltökélte, hogy könyvet ír a megpróbáltatásról, így kerített sort arra, hogy megidézze eleit és addigi életpályáját. Eleinte panaszkodik "eseménytelen" gyerekkorára, aztán míg (egyebet nem tehetvén cellai kiszolgáltatottságában) az okokat feszegeti, emlékezete nekilódul. Korán elvált szüleit és azok felmenőit, örök vetélytárs bátyját megkapóan festi személyes és történelmi színfoltok sokaságával. Egy XXI. századi Byron módján szellemesen sziporkázva ostorozza a kegyetlen világ abszurditásait, s önmagát sem kíméli.