„[…] Választását – hogy kinek melyik művét fordítja – nemcsak a tudott vagy érzett költői affinitás irányítja, hanem a szellemi kaland vágya is; ezért fordít gyakran olyan műveket is, melyeknek világába bele kell képzelnie magát, mint színésznek a szerepébe; s ezek a műfordításai éppen olyan mesterművek, mint azok, melyek az úgynevezett rokon költőket tolmácsolják. Időben és térben is tágas ez a világ: az ókortól napjainkig – és Európának sok országától Amerikán és Afrikán keresztül Ázsiáig. A költők névsora pedig káprázatos: görögök, latinok, perzsák, arabok, angolok, franciák, oroszok, németek, spanyolok, amerikaiak, törölök – kivétel nélkül koruk és nemzetük legjobbjai.”