"Amikor fiaim bölcsője s ágya fölé hajoltam, énekeltem, majd játszottam, beszélgettem velük, bennem volt folyvást a megfigyelő ember kíváncsisága: kifürkészni a kifürkészhetetlent, egyet legalább a sok születőből. A nyelvet, a beszédet. Aminek fejlődése elválaszthatatlan egységet alkot a gondolkodásával. Hiszen a nyelvi születés az emberré válás modellje.
Érdekessé tette a vizsgálódást, hogy Balázs kétéves, Bálint négyhónapos volt, amikor két évre Berlinbe költözködtünk. Könnyű terep kínálkozott így a születő kétnyelvűség tanulmányozására. Amellett összevetésre adott alkalmat, hogyan tanuljuk gyermekként az alig megfogant anyanyelv társául az idegen nyelvet, hogyan tanulunk egyáltalán nyelvet kisgyermekként s később, tudatos nyelvtanulási folyamatban; ifjú- és felnőttkorban."