"Aki ​felnőttként élt Magyarországon az 1948–1988 közötti időszakban, az emlékszik rá, hogy ez viccesnek aligha nevezhető periódusa volt históriánknak.

A történelmi helyzet hozta ezt magával.

Jalta, majd különösen 1956 után orosz kezekbe kerültünk. Ennek köszönhetően testközelből is megismerhettük Rákosi alatt a sztálinizmust, majd a Kádár-korszakban a marxizmus-leninizmust.

Abszurdabbnál abszurdabb dolgokat tapasztalhatott meg az ember, aki – jobb híján – a túlélésre játszott. Mert minden porcikája tiltakozott a naponként megtapasztalt politikai és kulturális terror miatt.

Tömeges – úgymond társadalmi – méretekben kevés esélye volt a nyílt szembeállásra az erős rendőrségnek és a kegyetlen spicli-hálózatnak köszönhetően. Az egyes embert – „tisztelet” a kivételnek – nem sikerült orránál fogva vezetni.

A megalázott, lelkileg összetört egyén nevetni, kacagni akart urain, az elvtársakon. Ez szülte a politikai viccet.

Az ügy pikantériáját az jelentette, hogy e szellemes Gondolat Könyvkiadóokat nem volt szabad terjeszteni. Mert nem lehetett kigúnyolni sem a kommunista politikusokat, sem az egypártrendszert. Megtiltották, hogy bárki Leninen, Marxon, netán Kádáron röhögjön.

E kötet összeállítójaként az a cél vezetett, hogy segítőtársaimmal együtt összegyűjtsük, és az utókornak átadjuk ezeket a halhatatlan szösszeneteket, amelyek jó ideig hallhatatlanok voltak.

Sokakat meghurcoltak a rendszert lefitymáló „beköpések” miatt. Nekik, valamint e vissza nem kívánt korszaknak igyekeztünk emléket állítani ily módon is, hogy közzétesszük a mosolyt fakasztó szomorúságot. A kötetben szereplő sorok jelentős hányadát arra a Politikai viccpályázatra küldték be a szerzők, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyében megjelenő újság, az Északi Extra hirdetett meg. E hetilap gazdája, az Északi Lap- és Könyvkiadó Kft. vállalta, hogy a beérkezett több ezer tréfás írás közül a legszellemesebbeket könyv alakban is megjelenteti."