Az ​utóbbi két évtizedben egyre szélesebben bontakoznak ki azok a marxista-leninista valláselméleti kutatások, melyeket a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete – Lukács József akadémikus vezetésével – irányít országosan, s melyeknek a protestantizmussal foglalkozó elméleti bázisa Debrecenben jött létre. Ennek a munkának fontos momentuma, hogy a kutatás kezd kiterjedni, a nagy történelmi protestáns egyházak filozófiai és történeti elemzésén túllépve, a hazánkban létező kis egyházak vizsgálatára is. Fodor József könyve jelentős dokumentuma ennek a továbblépésnek. A szerző sokéves kutatásainak eredményeként arra vállalkozik, hogy bemutassa a hazai kis létszámú protestáns felekezetek felszabadulás utáni fejlődését. Ezek a vallási közösségek a felszabadulás előtt mind az államhatalom, mind a nagy „történelmi egyházak" vezetői részéről általában csak megtűrt, de igen gyakran kifejezetten üldözött és zaklatott felekezetek voltak. Fodor József azt igyekszik megmutatni, hogyan tudtak ezek az egyházi közösségek élni azzal a lelkiismereti és vallásszabadsággal, melyet a népi demokratikus kormányzat kezdettől fogva, a szocializmus útjára lépő Magyar Népköztársaság pedig alkotmányában biztosított számukra. Ezek a kis egyházak teológiailag és liturgiailag csupán néhány kérdésben különböznek egymástól, de hasonlóságaik alapján közel állnak egymáshoz. Közös ügyeik intézése végett már korábban is összefogtak, 1948 óta pedig a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsában tömörülnek, miközben teológiai és liturgiái önállóságukat megtartják.